Ma 28 nap óta először, szabadott déli 12ig aludnom! Épp csak a kávén és a mosakodáson vagyok túl! Olyan jóóóóóóóóóóóó. . .

Isten éltesse az én drága Weintraut ikerpáromat!

.

.

és íme az indokok, miért is szeretem őket:

1. mert mindketten egyéniségek
2. mert ötleteik, és gondolataik vannak
3. mert kedvesek
4. mert őszinték
5. mert segítőkészek
6. mert önállóak
7. mert szeretem őket :D nagyonnagyon
8. a pletyi-partyért
9. a körömlakkért
10. a kólanyitóért
11. a közös kávékért
12. a közös munkáért
13. a csüggedhetetlenségükért
14. az ölelésekért
15. a reggeli tornáért
16. a ruhacseréért
17. a kis üzenetekért
18. a kör e-mailokért
19. a sok-sok szeretetért amit kaptam tőlük
20. a közös turkáért
21. a közös teázásért
22. a közös "keksz-lopásért"
23. ecceterá ecceterá. . .
24. a közös cigikért. . .:D

 Most hirtelen csak ennyi konkrét dolog jutott eszembe. . .

Mégegyszer Boldog Szülinapot Nektek!!!

megpróbáltam összehozni egy épkézláb posztot,

de valahogy nagyon nem ment.

a hétvégémet az imádott ikszesekkel töltöttem.

zseniális volt mint mindíg.

ma pedig két órát buszoztam

egy órát álltam sorba

egy tetves 3 perces műveletért.

a jogsis igazóló cuccért mentem be.

nagyon nem megy ma.

abba is hagyom.

(mostantól ha nem olyan a poszt ahogy tőlem megszokhattátok akkor középre zárt sorokban olvashatjátok a mondandómat)

 Egy lány. . . battyog a kora estében. . . hazafelé megy. . . úgy érzi soha nem éri el a célját, mert ahova megy, a helyet ahová nem sokára beteszi a lábát, nem érzi igazán otthonának. Olyan házba szeretne megérkezni ahol a küszöböt átlépve körülöleli a szeretet, a gondoskodás, az a bizonyos "jó, hogy hazaértél" mosoly és köszöntés.Ahol nem érzi magát teljesen egyedül és árván, ahol értékelik a lényét, azt amit csinál, és támogatják a döntéseiben. Ahol nem kritizálják minden léptét, ahol hagyják kibontakozni, hagyják felnőni, ahol hangot adhat a véleményének, ahol kiváncsiak a napjára, ahol végighallgatják. . . Annyira álomszépen hangzik mindez. . . valyon létezik ilyen hely a világon? van tökéletes családi harmónia?

 Gondolom teljesen felesleges megmagyaráznom, hogy rólam van szó.Nagyon nehezen, és egyre nehezebben viselem el, azt ami itthon folyik. Egyszerűen a szükségesnél több szót nem váltok a családom tagjaival. Nagyon egyedül érzem magam, olyan elveszettnek. Nem látok kiutat, és csak reménykedem, hogy változni fog a helyzet. Annyira selejt gyerek lennék én? Miért kötnek bele minden mozdulatomba? Miért kell azt éreznem, hogy örülnének ha nem is lennék. . .

 Mindenesetre alkalmat ragadnék, hogy megköszönjem minden barátomnak, hogy mellettem állnak, hogy végighallgatnak, hogy segíteni próbálnak, hogy megölelnek, hogy eggyáltalán elviselnek. . . Nagyon-nagyon köszönöm szépen, és nagyon-nagyon hálás vagyok érte.

Zsani üzenete: mit?jajj most megint hülye vagyok?

Dani üzenete: nem

Dani üzenete: még mindig csak Zsani vagy

Dani üzenete: teljes mértékig Zsanett

Zsani üzenete: remélem ez soha nem is fog változni

Áhhhh, ne is kérdezzétek!

Ma földrajzórán kedves tanárnőnk, akit alapból lenézek, és sohasincs fegyelem az óráján, az óra végén kijelentette, hogy akik a második illetve harmadik padtól ülnek (sortól függött) hátrafelé órai munkára egyes osztályzatot kapnak.

Nos, eltudjátok képzelni utolsó előtti padban ülök. . . én még talán megérdemeltem volna, mert, hogy őszinte legyek beszéltem, de, miért nem a magatartás jegyhez kerül.És miért nem óra közben fegyelmez, már amennyiben ez fegyelmezésnek minősül. Erősen kétlem, hogy következő órán nem lesz ugyanolyan ricsaj.

Magyarórán miért nincs rendbontás??? Talán mert, egy tiszteletre méltó, értelmes, művelt, nagyon okos nő : egy igazi pedagógus lép be az osztályterem ajtaján.Talán mert érdekesek az órái, a megfelelő hangnemben, hangsúllyal és hangerővel beszél.

Hová tűntek azok az idők mikor a pedagógusi pálya elit szakmának minősült? És hová tűntek a gimnáziumok színvonalai? Miért kap minden "jött-ment" tanári diplomát?

 Ünnepélyesen bejelentem, hogy igenis létezik a 35 perces menetidejű busz Mohács Pécs között.Tudom, mert ma utaztam vele.Nagyon kényelmes és a kedvenc helyemen ülhettem. Hátsó sor közép!

 A kávéból tea lett. Igazából jól éreztem magam, nagyon is.Érdekesnek találom őt.Bár úgy érzem, még nagyon változik az egyénisége a gondolatai illetve az ízlése.

Mindenféléről beszélgettünk, igazából nem tudnék konkrét dolgokat kiemelni, és nem is szeretnék.Minenképpen pozitív véleményen vagyok az egész akcióról, szerintem, jó döntés volt.Jó érzéssel tölt el ha arra gondolok, hogy megtettem egy nagyon nehéz lépést és mennyire jó vége lett.Megbeszéltük, hogy amint alkalmunk adódik rá megismételjük a kellemes délutánt.

        A suliban egy éve kezdett nálunk egy csaj, hatosztályos gimiben (ez abból a szempontból fontos, hogy tudd most még csak nyolcadikos) , akit, bár nem ismerek (ami annyit jelent, hogy még csak köszönő viszonyban sem vagyunk) , nagyon irritál. Szombaton éjjel, fél kettő körül elhatározásra jutottam, hogy beszélgetésbe elegyedek vele, hogy megismerjem, és talán,reményem szerint, megváltozik róla a véleményem és más szemmel fogok tekinteni rá. Nos,ma fogtam a bátorságomat és az utolsó órám előtt, ott volt a nagy alkalom és megkérdeztem, lenne-e kedve velem kávézni? Az érdekes az volt, hogy meg sem kérdezte miért?vagy, hogy egyáltalán ki vagyok én?Végül megállapodtunk a holnap délutánban.Nagyon kíváncsi vagyok...

      Tulajdonképpen azért tettem meg ezt a lépést, mert sokszor előfordult már, hogy engem is elítéltek mielőtt megismertek volna, miért ne adnék ennek a dolognak egy esélyt? Lehet,  hogy egy új barátság alakul ki belőle? ha pedig mégis maradnék a véleményem melett egy délutáni kávét nem fogok megbánni.Mi lenne ha minden ember így állna a kapcsolatokhoz? És az embereknek mindíg lenne ideje egy délutáni kávéra az "ellenségeivel"?

      Holnap posztolok a történtektől, addig is az angyalok vigyázzanak rátok. . . :D

      Üdvözlök minden kedves olvasót a blogomon! Mielőtt belekezdenék a blogom milyenségének kifejtésébe,köszönetet szeretnék mondani Zolinak, egy kedves barátomnak, aki türelmesen segített a helytől kezdve a címen keresztül sokmindenben, ha nem lett volna lehet, hogy feladtam volna, mivel egykét dolog bosszantott egy kissé, szóval megragadnám az alkalmat, hogy elmondhassam:kösziköszikösziköszi!

      Apropó cím, a cím két olyan szóból áll amit néhány perce kerestem ki az idegen szavak és kifejezések egy '89-es kiadású szótárából.A "zsén" szó francia eredetű feszélyezettség, zavar a jelentése.A másik "zsena" szó pedig orosz származású és asszonyt jelent.Tehát mindez magyarra lefordítva:feszélyezett asszony.A címről ennyit.

      Folytatnám azzal, hogy miről is fog szólni a blogom illetve, hogy miért van szükségem rá.Nem naplószerűen fogok írkálni, sosem ment nekem az olyasmi.Inkább szeretném kifejezni az érzéseim illetve gondolataim olyan módon, hogy senkinek se kelljen róla beszélnem mégis akárki tudhassa, akit érdekel.Nem tudom még milyen gyakorisággal szándékozom posztolni, valószínűleg amikor ingerem lesz rá, hogy megosszak valamit a nagyvilággal.

      Most megyek, minden jót a legközelebbig. . .