A suliban egy éve kezdett nálunk egy csaj, hatosztályos gimiben (ez abból a szempontból fontos, hogy tudd most még csak nyolcadikos) , akit, bár nem ismerek (ami annyit jelent, hogy még csak köszönő viszonyban sem vagyunk) , nagyon irritál. Szombaton éjjel, fél kettő körül elhatározásra jutottam, hogy beszélgetésbe elegyedek vele, hogy megismerjem, és talán,reményem szerint, megváltozik róla a véleményem és más szemmel fogok tekinteni rá. Nos,ma fogtam a bátorságomat és az utolsó órám előtt, ott volt a nagy alkalom és megkérdeztem, lenne-e kedve velem kávézni? Az érdekes az volt, hogy meg sem kérdezte miért?vagy, hogy egyáltalán ki vagyok én?Végül megállapodtunk a holnap délutánban.Nagyon kíváncsi vagyok...

      Tulajdonképpen azért tettem meg ezt a lépést, mert sokszor előfordult már, hogy engem is elítéltek mielőtt megismertek volna, miért ne adnék ennek a dolognak egy esélyt? Lehet,  hogy egy új barátság alakul ki belőle? ha pedig mégis maradnék a véleményem melett egy délutáni kávét nem fogok megbánni.Mi lenne ha minden ember így állna a kapcsolatokhoz? És az embereknek mindíg lenne ideje egy délutáni kávéra az "ellenségeivel"?

      Holnap posztolok a történtektől, addig is az angyalok vigyázzanak rátok. . . :D