az igazi utazó nem tudja hova megy,a többi túrista
amennyiben pénteken világgá mentem volna szeretett párommal igazi utazók lettünk volna.az út előnyeivel és hátrányaival jó alapos tapasztalatokat gyűjthettünk volna. miért is nem indultunk el? gondolkodom rajta egy ideje. első ami eszembejut természetesen önnön gyávaságom. amennyiben ez a lehetséges jó válasz el kell gondolkodnom mitől félek. a megszokott életkörülményekből való kiszakadás? biztosan lettek volna (lesznek?) olyan pillanatok amikor fáztunk volna, éheztünk volna a komfort érzetünk a béka fenek alatt tartózodott volna. ettől? belegondolva nem. a probléma jelenében valószínüleg megoldottuk volna. nem,tehát nem.
a legtöbben a felelőtlenség, felelősségérzet, felelősség szavakkal dobálóztak. egész nap ezen töprengtem mit is jelentenek. ki iránt tartozom felelősséggel? felelőtlenség ha nem számolunk tetteink következményével? végiggondoltam. akkor? éretlen lennék? gyerek?
a társadalom elvárásai irányunkban? ha társadalomban akarunk élni mindenképp megkell felelnünk? annyira erősen sulykolja belénk a környezetünk a "normálisat" hogy ennyire nehéz lenne kiszakadni? egyáltalán mi a normális?
és miért is akarnék útnak indulni? menekülnék? ha igen, mi elől? miért? önsajnálatban szenvedek? vajon? talán a tapasztalatok mennyisége és milyensége vonz? a szemmel látás, kézzel érintés, szívvel érzés?
most már csak az a kérdés, hogy elindulok e valaha, akár egyedül, akár Ővele? ha itt lesz az ideje,akármi is a hátráltató erő egyszer csak megszűnik? érzeni fogom a lelassult pillanatot? érzem majd a levegőben? most! indulj! vagy ez egy életreszól? ha nem merünk csak úgy elindulni soha nem is kerekedünk útnak?
