még mindíg belefoglaltatik a posztomba az illető.-ahogyan az életembe is most
A Bölccsel randiztam ma, engedte, hogy siránkozzak neki:
- úgyakarom mint például egy zoknival - mondtam könnyes szemmel - ha kilyukadt kidobom, és többet nem gondolok rá, úgy is kivolt lyukadva. . .
- De zsani, neked ez az egy zoknid van . . . - mondta a Bölcs
megígérte hogy nyáron világgá megyünk és keresünk nekem egy ép zoknit.
a Bölcs még jelen volt mikor kezdtem megőrülni, megölelt és aztmondta, hogy kitartás és adott zsepit. Ettől függetlenül egyik pillanatban őrült vagyok, másik pillanatban sírok mert megőrültem. Nagyon félek. És Bölcs elment aludni. . .
én igenis kiakarom zárni Őt a kis világomból, de nem megy!Valamiért minden féle kisérlet kudarcba fullad. Nem akarom, nem akarom, nem akarom, nem akarom. és közben mégis. . .
