Na? Kiért haza éppen most egy csodálatos Valentínnapi vacsoráról??? Na ki? Hát persze, hogy én!!!
Azt hittem, hogy nekem nincs Valentínom, pedig van! Nem is akármilyen! A legjobb!!! Teljesen váratlanul ért a meghívás Zoli részéről!
És annyira sok érzés kavargott bennem. Neki álltam készülődni, megfürödtem hajatmostam egy kis parfüm, egy kis smink, egy kis kicsinosítás! Olyan furcsa izgalom áradt szét a testemben. Ezelőtt sohasem voltam senkivel így vacsorázni pláne, hogy ezzel Valentín napon lepett meg! És értemjött fél nyolcra és elmentünk és sört ittunk és nagyon-nagyot ettünk aztán sétáltunk a Dunaparton. Nagyon jól éreztem magam! Sohasem fogom elfelejteni! És aztmondta a nagypocakos, szimpatikus, cigány úriember a zenekarnak, hogy valami szerelmes nótát húzzanak el nekünk, mire kedvesen mosolyogva közöltük, hogy szó sincs róla, ez baráti vacsi!
Tökéletes volt. . . és köszönöm, köszönöm, köszönöm
