Kiss Judit Ágnes:
Aphroditéval a kávéházban
- Hogy vagy? - Hogy lennék? - Ma sem írt drága?
Ez mi? - Ezt három hete küldte mélben
és kinyomtattam. - Hülye vagy. - Tudom, de
úgy szeretem még!
- Szarfaszú minden pasi, elhiszed? - Jó...
- Akkor meg mi van? - Szeretem. - Fejezd be,
úgy kapaszkodsz ebbe az egy levélbe,
mint egy ütődött!
- Nem hiszem, hogy vége. - Ne hidd, vazeg, de
észre kéne venned, ahogy kihasznál.
- Bár használna jobban is! - Őrület, hogy
így megalázkodsz!
- Mit csináljak? - Tépd darabokra ezt a
szart! Vagy inkább én. - Micsinálsz? Teszed le?
- Ennyi volt, tessék. Na, ne bőgj, figyelj már,
itt van a kávéd.
nagyon közel érzem most magamhoz ezt a verset. . .
és még egy mondat a költőtől: "...csak sodródom a sűrű semmiben"
