Ma volt szerencsém, az emberi szeretetet és gondoskodást a két szememmel látni.
Az ic előtt álltam, és az utolsó slukkokat szívtam a cigimből, amikor is egy nagymama és az öt, hat éves forma unokája kiléptek az ajtón. A nagyi előre szólt az unokájának, hogy vigyázzon a lépcsőn, mert csúszik. A kislány lelépett egy lépcsőfokot és visszafordult, hogy megvárja a nénit, aztán a következő szavak hagyták el az ajkát :
" gyere mama, fogd a kezem "
Leóvatoskodtak a lépcsőn, aztán kézen fogva mentek tovább. . .
Akaratlanul is kicsúszott a számon egy félhangos "jajj, de édes" .
