Szembe ülünk apával az asztalnál...a gyertya még mindíg ég...a harmadik üveg bort nyitja ki...és sír...sírunk...bort tölt magának, kicsit már remeg a keze...talán a sok bortól...vagy mert sír?...belekortyol..."nagyon finom, ezt megihattuk volna a Lalival is" mondja...megkínál...de én tejet iszom...azt mondja nem sírjak...aztán kimegy...megint...megint egyedül maradok a lánggal...
Később anya,betakarja...hason fekszik...és sír...lemegyünk anyával...és elfújom a gyertyát...nagyon erős az illata...
Kilépek a kapun...muszály meglátogatnom a Kék Dunámat...nem szól hozzám...csak eggyütt érez velem...esik...ázok...fázok...didergek... jobban elered...visszafordulok... ahogy belépek az ajtón érzem a gyertya és a bor illatát...az este illatát...a gyász illatát...
